A Siklósi Vár története

 „Ezredéves múltja során Siklós és a siklósi vár nagy jelentőségű hely volt.
… mindig egy darabja a magyar történelemnek.”

(Dr. Fejes János: Siklós múltja)

 

A siklósi vár hazánknak fontos történelmi nevezetessége. Erődjének első falait még a 13. században, 1260 körül rakták le. Az első írásos emlék 1294-ből való és a pécsi káptalanság irattárában megtalálható. Ekkor már várnagya (castellanusa) volt Omoneus de Topord személyében, aki Soklyósy Péter várnagya.

 

A Soklyósy család (900 k.-1387)

A Soklyósi család címereA Soklyósi család 900-tól 1387-ig volt Siklós és későbbiekben a siklósi vár birtokosa. A család az árpádkor egyik legbefolyásosabb nemzetségének, a Kán nemzetségnek egyik ága. A Kán nemzetség egyik legjelentősebb tagja, „Öreg” vagy „Nagy Gyula” (?-1237), aki II. András király uralkodása (1205-12035) alatt alapozta meg pályáját. 1215-17-ben valamint 1224-26-ban az ország nádora, 1214-ben erdélyi vajda volt. „Öreg” Gyula utódai közül László ágából kerültek ki a későbbi Kán nembeli tartományurak, másik fia, Gyula ágából pedig Siklós birtokosai. IV. Béla király uralkodása (1235-1270) alatt a család elvesztette befolyását, mivel IV. Béla az apja bizalmasait eltávolította az udvarból. A várat valószínűleg 1270-es évek környékén kezdhette el építeni Öreg Gyula unokája, Miklós vagy az ő fia, Gyula. A Soklyósi család viszonya a szomszéd birtokosokkal nem volt békésnek nevezhető, ugyanis folyamatosan részt vett a baranyai birtokosok hatalmi küzdelmeiben. A baranyai köznemesség egymással folytatott harcainak egy igazán nagy hatalommal és vagyonnal rendelkező tartományúri család, a Kőszegi család megjelenése vetett véget. A Kőszegiek 1315-ben megostromolták Siklós várát is, de nem sikerült bevenniük. A Soklyósiak Károly Róbert király (1301-1342) oldalára álltak, így a későbbiekben is töltöttek be udvari pozíciókat. Azonban a Soklyósiak nem fejezték be a többi birtokos zaklatását, és hatalmaskodási ügyeik következtében folyamatosan veszítettek vagyonukból és udvari befolyásukból. Végül Zsigmond magyar király (1368-1437, magyar király 1387-1437) vetett véget hatalmuknak. A család kegyvesztett lett, minden rangjuktól és birtokaiktól megfosztották őket.

 

A Kakas és a Pásztói család (1387-1395)

A kegyvesztett siklósi várúr birtokait Kakas László és Pásztói János kapták meg. A két család birtoklása csak húsvéti királyság volt. A hatalmas birtok még 1395 előtt a Garaiak kezébe került.

 

A Garai család (1395-1481)

A Garai család címereA család első kiválósága id. Garai Miklós (?-1386), Nagy Lajos király uralkodása (1342-1382) alatt tűnt fel. A család fontos szerepet töltött be történelmünkben. Miklós macsói bán, majd horvát bán volt. 1375-től 10 éven át az ország nádora. Fia ifj. Garai Miklós, aki a korszak egyik legtehetségesebb államférfija, szerezte meg a siklósi várat. Garai Zsigmond király híve és támogatója volt. Amikor a magyar főurak fellázadtak a király ellen, Zsigmondot a siklósi várba hozatta. 1401 januárjától októberig tisztes őrizetben volt a siklósi várban a király. Szobája a mai napig megtalálható. Miután Zsigmond visszaszerezte a hatalmát, Garait 1402-ben nádorrá nevezte ki.  Siklós ekkor a nádor városa (civitas palatinalis). A család idejében Siklós és a siklósi vár központi helyet foglalt el az országban. Országos és európai elhatározások színhelye volt. Ifj. Garai Miklós három évtizeden át, 1433-ig volt az ország nádora. A Garai család ezen időszak alatt kibővítette és modernizálta a vár védelmi rendszerét, a kastélyrészt pedig gótikus stílusúvá építtette át. A siklósi vár ekkor az ország legerősebb várai közé tartozott.  Ifj. Garai Miklós 1433-ban bekövetkezett halála után a birtokot és a várat fia, Garai László örökölte. 1441-ben Garai László és Hunyadi János seregei Bátaszék mellett megütköztek. A csata a két főúr közötti érdekellentét miatt következett be, mivel Garai V. Lászlót támogatta, Hunyadi pedig Ulászló párti volt. Garai seregei vereséget szenvedtek, Hunyadi János pedig megostromolta a siklósi várat. A vár azonban ellenállt, így Hunyadi nem tudta bevenni. 1447-ben Garai Lászlót kinevezték az ország nádorává. Garai László fia, Garai Jób utód nélkül halt meg 1481-ben, így a birtokai visszaszálltak a királyra. Garai Jób emlékét a siklósi vár kápolnájának egyik festménye őrzi.

 

Corvin János és Bajnai Both András (1481-1507)

A Bajnai Both család címereCorvin JánosGara Jób utód nélkül halt meg, így a birtok visszaszállt a királyra. Mátyás király fiának, Corvin János (1473-1504) hercegnek adományozta a várat és a birtokokat. Corvin János azonban 1494-ben egy familiárisának, Bajnai Both Andrásnak adta el. Amikor Both Andrást 1505-ben II. Ulászló király szlavón bánná nevezte ki, Siklóson alakította ki birtokközpontját. Both Andrástól és testvérétől 1507-ben Perényi Imre nádor vette el a várat, azok lázadása miatt.

 

A Perényi család (1507-1543)

A vár kandallóján megmaradt Perényi családi címerKanizsai Dorottya címerePerényi Imre (?-1519), kiváló államférfi II. Ulászló uralkodása alatt tűnt fel. 1504-től 1519-ig nádori címet visel. A siklósi várat 1507-ben foglalta el. Első felesége, Báthori Magdolna halála után Geréb Péter várúr özvegyét, Kanizsai Dorottyát vette feleségül. A korábban is jelentős vagyonnal rendelkező Perényi Imre ezzel a házassággal tovább növelte vagyonát. A király távollétében 1509 és 1511 között az ország helytartója volt. A Perényiek idején a várat jelentősen átépítették. A gótikus várkastélyt átalakították a reneszánsz szellemében. A Garaiak által épített, már elavultnak számító védműveket is korszerűsítették. Perényi Imre 1519-ben bekövetkezett halála után rövid ideig a legendás Kanizsai Dorottya irányította az uradalmat. Perényi Imrének két fia volt, az idősebbik Perényi Ferenc (1500 k.-1526), aki 1508-tól Nagyvárad püspöke, a fiatalabb Perényi Péter (1502 k.-1548), aki örökölte apja birtokait és címeinek egy részét, 1519-től pedig koronaőr is volt. Mindkét fiú harcolt az 1526-os mohácsi csatában. Ferenc a csatamezőn lelte halálát. Kanizsai Dorottya, aki jobbágyaival eltemettette a mohácsi csata áldozatait, megtalálta Ferenc holttestét is. Perényi Péter a mohácsi csata után a koronát először Szapolyai Jánosnak adta oda, majd miután 1526. november 10-én megkoronázták, 1527-ben a koronát átadta I. Ferdinándnak is, akit még abban az évben szintén királlyá koronáztak. Ferdinánd megkoronázása után a siklósi várba hozatta a koronát. 1529-től ismét Szapolyai oldalán van, de 1540-től már Ferdinándot támogatja. 1542-ben Ferdinánd király árulás címén börtönbe záratta, és 5 évig tartotta fogságban. A főurak nyomására szabadon engedték, de nem sokáig élt, 1548-ban meghalt. Sárospatakon temették el. Három gyermeke volt: Ferenc, akit szabadulásáért - amikor elfogták - zálogba adott és többé soha nem látott, Miklós, aki váci püspök volt, és Gábor, aki nagyszerű pályát futott be, azonban nagyon fiatalon, 35 éves korában örökös nélkül halt meg. A családnak nagyon sokat köszönhetett Siklós és vára. Munkájuk nyomon követhető, építkezéseik ma is láthatóak.

 

A török világ (1543-1686)

Malkocs bej dzsámiA török 1543-ban több napig tartó ostrom után foglalta el a várat. Vass Mihály, a vár kapitánya sokáig ellenállt a túlerőnek. Csak akkor adta fel, amikor a belső várban elfogyott a puskapor és sikerült elérnie a törökkel folytatott tárgyaláson, hogy a védők és a várnép szabadon elvonulhasson. A törökök ezt az ígéretet be is tartották. A védők a szigetvári várba vonultak vissza. A törökök 143 évig birtokolták a siklósi várat. Az első években nagyobb létszámú katonaságot tartottak a várban, azonban Szigetvár eleste után a létszámot folyamatosan csökkentették. Nagyobb átalakításokat nem végeztek. Siklós várát amellett, hogy a török közigazgatás kisebb központja volt, fegyver-, lőszer-, és élelmiszerraktárnak használták. A szövetséges csapatok I. Lipót király idejében, 1686-ban szabadították fel a várat. Ezután a vár 1686-tól 1698-ig a császári kincstár tulajdona volt. A török kor legszebben megmaradt emléke az 1969-1993 között felújított Malkocs bej dzsámi - nem messze a vártól -, mely 1993-ban Europa Nostra-díjat kapott.

 

Caprara család (1698-1728)

Aeneas Sylvius Caprara grófAeneas Sylvius Caprara gróf, volt császári tábornagy, aki a felszabadító harcokban vett részt, jutalmul kapta meg a várat 1698-ban. Az itáliai származású tábornok rövid ideig volt siklósi birtokos. 1701-ben meghalt, és örökösei 1728-ban eladták a birtokot Batthyány Ádám gróf özvegyének, Strattman Eleonóra nagyasszonynak.

 

A Batthyány család (1728-1873)

Gróf Batthyány KázmérAz özvegy 96.200 forintért vette meg a hatalmas birtokot. Két gyermeke volt, Lajos és Károly grófok. Batthyány Lajos gróf volt Magyarország utolsó nemzeti nádora. Batthyány Károly hercegi rangot kapott, amely utódai kihalása miatt gróf Batthyány Lajos nádor (1696-1765) legidősebb fiára és az ő elsőszülött férfi leszármazóira szállt. A várat és az uradalmat a nádor fiatalabb fiától, Tivadartól származó grófi ág birtokolta. A Batthyány család a XVIII. század folyamán barokk stílusúvá építtette át a várkastélyt. A védműveket azonban már nem modernizálták.
A család legjelentősebb tagja a reformkori főúri liberális ellenzék kiemelkedő politikusa, gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) volt, aki élen járt a jobbágyság felszabadítását jelentő örökváltság-szerződések megkötésében. Siklósi uradalma jobbágyaival 1847-ben kötött örökváltság-szerződést. Az 1848-49-es polgári forradalomban és szabadságharcban szintén kiemelkedő szerepet játszott a magyar kormány külügyminisztereként. A szabadságharc bukását követően Törökországba, majd Párizsba menekült. Ott is halt meg és temették el. Távollétében halálra és birtokelkobzásra ítélték. 1987-ben hamvait hazahozták és a siklósi vár kápolnájában helyezték örök nyugalomra. A siklósi birtokokat csak fivére tudta visszaszerezni az 1860-as években, de a család 1873-ban eladta.

 

Benyovszky család (1873-1944)

Gróf Benyovszky MóricA siklósi vár utolsó birtokosa. A várat és a hozzá tartozó birtokokat Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg a Batthyány családtól 1873-ban. Tőle idősebb fia, Móric örökölte a várat és az uradalmat. Gróf Benyovszky Móric (1872-1936) és öccse, Rudolf (1874-1955) anyjuk, Ocskay Erzsébet révén ükunokái voltak a Benyovszky család legismertebb tagjának, gróf Benyovszky Móric (1741-1786) világutazónak, madagaszkári királynak. Grófi rangot örökbefogadás révén nyertek a fivérek 1902-ben, uralkodói jóváhagyással. (Gróf Benyovszky Mórictól származik a család ifjabb grófi ága).
A gróf jelentős közéleti személyiség volt, Siklós város és Baranya megye közéletében egyaránt meghatározó szerepet töltött be. Kétszer került a parlamentbe a siklósi választókerület képviselőjeként, és háromszor töltötte be Baranya vármegye főispáni tisztét. A Siklóson töltött évek alatt átalakíttatta a belső tereket és berendezte a vár addig üresen álló termeit. 1929-ben műemlékké nyilváníttatta a várat. Benyovszky Móric felesége, Batthyány Lujza grófnő pár évvel férje halála után 1944-ben eladta a várat a Honvéd Kincstárnak. A második világháború alatt a Benyovszky család már nem lakott a várban. A várat egy ideig a Lengyelország német és szovjet megszállása után 1939-ben Magyarországra menekült lengyel tisztek és katonák számára internáló táborrá alakították, majd a háború későbbi időszakában ideiglenesen néhány szövetséges pilótát tartottak itt fogva.

 

1944 után

A Kincstár a vásárlás után tiszti üdülővé kezdte átalakítani a várat, de az 1944-45-ös hadi események meghiúsították az elképzelés megvalósítását. Az 1950-es évek közepéig üresen, megrongálva, kifosztva állt az épület. Felújítása 1956-ban kezdődött, múzeumot, szállodát, éttermet létesítettek benne.

A rendszerváltás után a várból kiköltözött az addig ott lévő szálloda és turistaszálló. A kilencvenes évek végén hosszas "lebegtetés" után végre kiírták a hasznosításról szóló pályázatot, melyen Siklós Város Önkormányzata volt az egyedüli pályázó. A város pályázata sikeres volt, elnyerte a hasznosításra szóló jogot. A vár továbbra is a magyar állam tulajdona. Majdnem fél éves egyezkedés után 2000 májusában sor került a szerződés aláírásra, és a "vár kulcsának átadására" is. Az eredeti kiíráshoz képest kedvezőtlenebb anyagi hátteret biztosított az állam, ennek ellenére az önkormányzat nem lépett vissza, eltökélt szándéka volt, hogy ismét élet költözzön a vár ódon falai közé.

A siklósi vár felújítására Siklós Város Önkormányzata által megpályázott két támogatási forrásból került sor. 2010 márciusa és 2011 májusa között az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok Program „Megújuló vár a Tenkes alján” című pályázat közel 1 milliárdos támogatási összegéből a vár déli és keleti szárnyai kerültek felújításra és restaurálásra. Továbbá sor került a múzeumi terek kiállítási tárgyainak restaurálására és beszerzésére is. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 2010-ben a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, Mohács Város Önkormányzata és Siklós Város Önkormányzata konzorciumban megvalósuló „Siklós-Mohács turisztikai tengely” elnevezésű projektjét 1 milliárd forint vissza nem térítendő uniós támogatásban részesítette. A beruházás részeként 2010 júliusa és 2011 szeptembere között sor került a barbakán, a felhajtóhíd, a Kanizsai Dorottya-kert és a várkápolna belső tereinek rekonstrukciójára, továbbá az egykori parkoló helyén egy XXI. századi igényeknek megfelelő Látogatóközpont kialakítására.